Dráviczki Attila

Hosszú út vezetett New Yorkba, de az igaz, hogy az elején meg kellett szenvedni a jóért. Hajdúnánáson születtem, egy kis városba, Debrecentől 42 km-re, ott nevelkedtem, ott jártam gimnáziumba. Egyedül nevelkedtem édesanyámmal, nem nagyon tudott bennünket támogatni, az volt a célunk, hogy minél hamarabb felnőjünk, ezek voltak a meghatározó gimnazista évek. Gimi után Nyíregyházára kerültem főiskolára, meg jött egy katonaság, meg mellette kézilabdáztam, MB1-be végeztem, minden ranglétrát megjárva, így jártam a főiskolát napi két edzés, és biológia, meg el kellett végezni a testnevelés szakot is, volt program bőven, ahogy vége lett a főiskolának úgy éreztem egy-két éven belül nem lesz se pénzem, nem éreztem úgy, hogy elértem azt, amit szerettem volna. Úgy döntöttem, hogy angolt tanulok, tovább akarok lépni az életemmel. Az volt a legjobb megoldás, ha utazom, magyarral messzire nem jutunk. Így döntöttem el, hogy rögtön neki Londonnak Angliának. 93-ban sikerült kimennem, 11 évvel az unió előtt, nem is találkoztam nagyon magyarral sem. Így indult kint a pályafutásom, mint az első férfi hivatalos oper. Teljesen nulláról kezdtem az angolt. Egy magyar családnál egy kislányra vigyáztam, mellette nyelvsuliba jártam, és egy éjszakai klubban dolgoztam. Hamutálakat meg az üres poharakat szedtem. Amikor lejárt a 10 hónap, nem akartam haza menni, és kitaláltam mivel lejárt az oper vízum, hirtelen az utolsó hónapban elvégeztem egy ilyen életmentő tanfolyamot, meg tesi szakosként úszásból jó voltam, és egy 6 hetes gyors talpalóval csináltam egy életmentő vizsgát, meg lefordítottam a testnevelés diplomámat, és itt Pennsylvania alatt egy nyári táborba felvettek úszó edzőnek, 4 hónapra. Magabiztosan beszéltem az angolt. Nem úgy jöttem ki, hogy itt fogok ragadni. Elég ijesztő volt. Miután vége lett a campnek ki kellett találni, hogy keveredek vissza. Határon Angliában úgy vártak, hogy Draviczki úr maga három éve nem volt Magyarországon mit szeretne itt Angliában csinálni. A zoknimtól elkezdve, durva volt, mindent kipakoltak, de nem találtak semmit, és azt mondták na jól van egy hónapra bemehet aztán intézze, amit tud, utána úgy is jelentkeznie kell az immigration hivatalba. Annyi pénzt összegyűjtöttem, hogy haza küldtem édesanyámnak, hogy ő, mint szponzorom, ő fizet be iskolába, így kaptam vízumot. Szendvicsbárba szenvedtem, ami olyan korán kezdődött 5-kor. 5 kor haza tudok menni, de nem kellni. Aztán otthagytam és elmentem egy olyan frekventált helyre, ahol pörgött a hely egész nap, jó hangulatú hely zenészek, színészek laktak, mentem és kérdeztem nem vesznek-e fel valakit. És az egyik helyen mondták, hogy üvegszedőnek felvesznek, mondtam, hogy jó, három hónap múlva mondták, hogy legyek pultos. Három emeletes volt, 400 ember befért. Nagyon sokat tanultam. Három hónap múlva meg assistant manager lettem. Majd átkeveredtem egy másik bárba managernek, akkor voltam 27, a második legjobb hely lett Londonba. 5 és fél évet voltam Angliába. Végül visszamentem Magyarország, felkerestem a régi ismerőseimet, volt a Gyuszi, akivel együtt voltam főiskola, katonaság, ő meg ép bárt nyitott Debrecenbe, jól indult, de problémák vannak, én meg ehhez már értek, bejelent mint pincért, és kikeressük mi a probléma. Három hónapon belül mindenkit kirúgtunk, megtaláltam a problémát, másik három hónap alatt, amit bebukott visszaszedtük, ez volt 1999 december 31. Azt mondta Gyuszi, hogy eladja a bárt mert belefáradt. Úgy döntöttünk 2000-be kijövünk New York-ba szétnézni. Közben aláírtuk, hogy ha visszajövünk nyitunk egy bárt ez volt a Géniusz, jól be is indult. Kitaláltam, hogy beteszek egy sekrestyét, és én leszek a pap, disco pult volt az oltár, volt keresztek is. A város közepén volt annyira beindult, hogy mi sem gondoltuk volna. Mi vezettük be először Debrecenben a karaoket. Egy évig ment, aztán elkezdtek minket kóstolgatni, aztán eltelt egy kis idő augusztus 21-én berobbantották a bárt, molotov koktéllal. Kint ültem a teraszon, és láttam is, hogy két ember két reklámszatyornyi kerozint hoztak be. Kértek is két dupla kávét, és egyszer csak a pincér azt mondja, hogy ég a bár, rohantunk ki, hát az úgy égett. Az a szerencse volt, hogy értünk a poroltóhoz, és nekiálltunk mint az őrült. Személyi sérülés nem történt. Aztán rendőrség, hát semmire nem jutottak majd évekkel később mondta el, hogy neki is fel kell nevelni a kisfiát. 4 nap múlva kinyitottunk. Aztán úgy döntöttünk eladjuk, és indult a New York.