LEFLER MÁRK

Régóta szeretném megosztani a történetemet. Fejest ugrottam a mély vízbe, otthon hagytam mindent. 21 évesen költöztem ki és mindenki lemorzsolódott, egy-két emberrel tartom a kapcsolatot a mai napig. Ide jártam főiskolára, egy-két embert szereztem itt, egy ember, aki az igazi barátom.

Táboroztatni jöttem ki, nyári munkára, egy olyan közösségbe kerültem be, ami befogadó volt, mindenhonnan voltak emberek.

A tanítás otthon el van ferdülve nem kicsit, nagyon. Én mindkét helyen jártam főiskolára, össze tudom a kettőt hasonlítani, és nekem annyira szembetűnő volt, hogy a tanárok annyira elfogadóak voltak itt, és az volt bennük, hogy át akarnak adni, át akarnak rugdosni, otthon meg az van, hogy beülsz egy anatómia vizsgára, és ha egyet rontasz karó, ennyi, itt meg annyira támogatóak voltak. És ugyan azt tanultam mind a két helyen. Úgy éreztem, hogy az elnyomás, nem volt annyira benne, mint otthon a tanárokban, az oktatásban.

Nem bántam meg hogy kijöttem, az önbizalmam megjött, annyi melót csináltam, annyi emberrel találkoztam, kultúra, nyelv, ami önbizalmat ad. Kitágult a világ.

Nagyon rég óta modellkedem. Amióta kiköltöztem. Mindig szerettem a figyelem középpontjában lenni korábban, otthon is próbálkoztam, csak túl fiatal voltam. Itt hosszú idő után felépítettem a portfóliómat, 6 éve lassan, elég sokat tudok dolgozni.

Az első alkalom 2013 után háromszor jöttem vissza. Nagyon nagy mázlim volt. A második nyáron odajött hozzám az egyik apuka, és azt mondta, hogy nagyon szeretné a babysittelnék náluk, hogy érdekel-e. Mondták, hogy menjek el vacsorára, ismerd meg a feleségem. Jó hát elmentem nézzük meg, és azt mondták mi lenne, ha ott hagynád Magyarországot, a suli, munka, kijönnél hozzánk, mi támogatnánk téged, folytatod a fősulit. Ez főnyeremény volt. Lejárt a vízumom és hazamentem a tanulói vízum miatt, ami egy évig tartott, meg nyelv vizsgáznom kellett. Szeptemberre kijöttem, október végén pedig kitettek az utcára. Kitettek az utcára, mert az anyuka másképp gondolta, volt egy-két összetűzésünk. Ő úgy gondolta, hogy majd így rámnyomul. Én meg úgy voltam vele, hogy jóba voltam az apukával tiszteltem, ő segített nekem kijönni, meg finanszírozza a dolgokat. Úgy voltam vele, hogy én ebbe nem veszek részt. Nem szóltam az apukának, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom a házasságukat tönkre tenni. Úgy alakult, hogy az anyuka elkezdett storykat mesélni rólam, hogy így nem vagyok jó, meg úgy nem vagyok jó, és hogy tegyenek ki.

Anyuka egyik nap hazajön, mondja gyere le a konyhába, hadd beszéljek veled. Leültet és mondja, hogy annak ellenére, hogy nagyon szerettünk volna a gyerekekkel, sportolj velük stb. mi úgy gondoljuk ez nem megy tovább. Én konkrétan elkezdtem bőgni, mint egy kisbaba. Ennyi volt az amerikai álom, olyan sokk volt, hogy nem tudtam, hogy mi lesz. Az anyának ez volt a terve, kiszúrt a táborban magának. Gazdagabbaknál ez megy.

Nem volt hova mennem, egy szerencsém volt, hogy a kolesz ott volt 5 percre, ahol laktak, és volt egy lány, akit ismertem, és egy hétig ott aludtam a földön náluk. Utána az apuka visszahívott, és mondta, hogy segíteni fog továbbra is. Elköltöztem a koleszba. Mindig rettegtem, hogy állni fogja-e, hogy fizeti a sulit. Végül lediplomázhattam, de kell még 30.000 dollárt fizetni az iskolának, hogy meg is kapjam a diplomámat. Utána 2 évig egy apartmant béreltünk barátokkal. Mindenki azt hitte milyen jó nekem főiskolára járok modellkedek, de volt olyan is, hogy egy hétig nem volt semmi pénzem, és nem tudtam mit fogok enni. Csináltam nagyon sok munkát, itt azt mondják asztal alatt dolgoztam, nem volt teljesen legális. Majd megismertem a feleségemet rá másfél éve. Azóta együtt élünk.